Nagyon rég...
Kedves Blogolvasók!
Nagyon-nagyon régóta nem jelentkeztem újabb bejegyzéssel. Szinte minden nap felnéztem az admin oldalra, hogy jött-e újabb komment, és elszomorodva láttam, hogy nem. Azonban miért is jött volna, ha a blogger arra nem képes, hogy legalább hetente egyszer új bejegyzéssel jelentkezzen. Mostantól fogva ezen leszek. Tudom, ezt már egyszer elmondtam, aztán abból sem lett semmi.
Életem nagyon furcsa szakaszában állok, nem látom a kiutat sokszor, és ilyenkor leginkább a valláshoz tudok fordulni. Sok módja lehet annak, hogy Istenhez forduljunk, azonban véleményem szerint a legjobb mód a saját szavainkkal kifejezett fohász. Sokszor néhány szívből jövő gondolat többet érhet, mintha elmormolnánk a Rózsafüzért, sokszor oda sem figyelve tényleges tartalmára.
A fohászok mellett azonban van még egy nagyon fontos hitéleti kérdés: figyelnünk kell Isten szavára, aki bizony sokszor üzen nekünk a létező legkülönfélébb módokon, a kérdés csak az, hogy észrevesszük-e üzeneteit. Azonban az üzeneteket lehet kevésbé indirekt módon is keresni: a legegyszerűbb, ha kinyitjuk a Bibliát. A teljesen véletlenszerű felütés is jó lehet, ilyenkor el kell gondolkoznunk azon, hogy Isten mit is akar üzenni az előbukkanó igeszakasszal. Azonban létezik több olyan gyűjtemény is, amely tematizáltan veszi sorra, hogy a különböző élethelyzetekben a Biblia mely sorai üzennek nekünk. Biztosan sok ilyen gyűjtemény van, és ezek az interneten is elérhetőek, nálam azonban most egy angol Biblia van, amely tartalmaz egy ilyen gyűjteményt. Ha valaki tud linket ilyen jellegű magyar oldalhoz, kérem ossza meg a kommentek között. A "Tempted to immortality" résznél az utolsó néhány számjegy lemaradt, ez a részlet Pál apostol tesszaloniki hívekhez írt első levelének 4 fejezete, annak is 3.-7. versei.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek szép hétvégét abban a reményben, hogy ezt a gyűjteményt tudjátok használni, továbbá bízva abban, hogy lesz erőm gyakrabban új bejegyzésekkel jelentkezni.
Ökumenikus imahét 2012
Kedves blogolvasók!
Javában zajlik az ökumenikus imahét, lehetőség szerint vegyünk részt annak minél több eseményén, alkalmain!
Hitben való jó töltekezést kívánok!
Martinus
Karácsony
Talán nem a karácsony a kereszténység legnagyobb, de kétségkívül a legszebb ünnepe. A szeretet és a béke fénye ragyogja körül a Földet, és a ma tapasztalható lelkületet próbáljuk megőrizni az év minden egyes napján! Ezzel a gondolattal kívánok minden kedves blogolvasómnak békés, boldog és Isten által megáldott karácsonyi ünnepeket!
Terepen
Rájöttem arra, hogy a liturgiák összehangolásáról egészen addig nem tudok írni, amíg legalább az összes nagy felekezet liturgiáján részt nem vettem. Jelenleg ez az adatgyűjtő munka folyik. Amint kész vagyok, elkezdem az összehangolási javaslatok tárgyalását, itt, a blogomban. Addig is impresszió-szerűen írok vallási témákról, az ökumenizmus eszmeiségét szem előtt tartva.
A liturgiáról
Megint sokáig nem írtam, de most igyekszem behozni a lemaradásomat. Az elkövetkező bejegyzésekben a liturgiákkal kapcsolatos észrevételeimet fogom megtenni. Az előttem kirajzolódó "Big Picture" nem mondható teljesnek: csak katolikus és református liturgián vettem eddig részt. Így ha bármilyen téren is hibáznék, rossz információt adnék bármely felekezet liturgiáját illetően, kérem, aki észreveszi, ne habozzon a hibámat egy kommentben megosztani. (Ha a komment nem jelenik meg, az azért van, mert előbb mindig beérkezik hozzám az adott hozzászólás moderálásra, és csak utána megy a honlapra, és nem tudom ezt a funkciót kikapcsolni, de ez lehet, hogy nem is olyan nagy baj, bár eddig sok panasz nincs kedves kommentelőimre.)
És hogy mikről is fognak a szólni az elkövetkező bejegyzések? Vegyük sorra:
- a liturgiák összetétele
- bibliai részletek szükségessége (igeliturgia)
- imádságok
- Úrvacsora/Eucharisztia
- ünnepek
- hogy is nézzen akkor ki pontosan egy ökumenikus keresztény liturgia?
- létezhet-e az ökumenizmus jelenlegi formájában liturgiák terén?
A következő bejegyzésekben pusztán javaslatokat fogalmazok meg. Nem célom bárkinek a megsértése. Én mindössze annyit szeretnék, hogy a keresztény egyházak liturgikus értelemben is közeledjenek egymáshoz.
Boldog II. János Pál pápa
Ma délelőtt XVI. Benedek pápa Rómában, a Szent Péter téren boldoggá avatta elődjét, II. János Pál pápát. MI is a jelentősége mindennek? Egy korábbi bejegyzésemben már foglalkoztam e témával, a szentek témakörével (itt elolvasható), de azért itt is leírom: a katolikus egyházban a boldoggá avatás a szentté avatás előtti utolsó lépcsőfok. És mi a jelentősége a szentté avatásnak? A szent egy példakép, így kell tekinteni rá, és az ő példáján felbuzdulva kell a vallást annak minden elemével gyakorolni. Utánozni lehetetlen, de törekedni kell megközelíteni.
Mit tehet a kereszténység a a fenntartható fejlődés érdekében, avagy gondolatok a Föld napjához kapcsolódóan
Mint ahogy arra egy korábbi blogbejegyzésben is utaltam, szeretnék egy kicsit azzal foglalkozni, hogy vajon van-e szerepe az Egyháznak a környezet, így a Föld megóvásában. A válasz úgy gondolom egyértelmű IGEN.
Húsvét
Húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe: ekkor emlékezünk meg Krisztus feltámadásáról, az Úr bűn felett aratott győzelméről. Méltassa helyettem inkább a Húsvéti örömének, az Exsultet e napot. (Az Exsultetet hagyományosan Húsvét vigíliájakor, a szertartás elején éneklik.) Az "Elolvasom"-ra kattintva elérhetővé válik az Exsultet mind mp3-ban, mind pedig szöveges átiratban.
Minden kedves blogolvasónak és persze mindenki másnak is így kívánok áldott, a feltámadás örömében megélt húsvéti ünnepeket!
Krisztus feltámadott! Valóban feltámadott! Alleluja, alleluja!
A Föld napja
Nos, azt hiszem, ezzel a bejegyzéssel is kissé feszegetem blogom határait, de a Föld napján (április 22.) érdemes elgondolkodni azon, hogy mi lehet a kereszténység szerepe bolygónk megőrzésében. Azt gondolom felesleges taglalnom, hogy van felelősségünk, hiszen Isten nem azért adta nekünk (és a többi élőlénynek is !!!) a Földet, hogy tönkretegyük, hanem azért, hogy vigyázzunk rá.
Ökológusok között népszerű az alábbi szentencia: "A Földet nem az elődeinktől örököltük, hanem az utódainktól kaptuk kölcsön!" És ez milyen igaz...
Mivel elég fáradt vagyok, ezért - reményeim szerint - holnap folytatom e bejegyzést.
Nagypéntek
Ma van Jézus Krisztus kereszthalálának emléknapja. Azt hiszem, nem tudnék olyant írni, amely magát a tényt, hogy a Megváltó meghalt, feláldozta magát értünk, bűnös emberekért, méltóképpen kifejezi. Álljon itt ehelyett egy film. A passió. Sokaknak biztosan ismerős, sokan hatásvadásznak tartják, ugyanakkor szerintem elképesztően megrendítően jeleníti meg a történetet, Jézus szenvedéstörténetét. Amikor hét éve először láttam a filmet, szintén nagypénteken, az esti szertartások után, három dolgot jegyeztem fel a naplómba:
- Elképesztő, hogy Jézus milyen szenvedéseket vállalt értünk.
- Bebizonyosodik, hogy Jézus mennyire szerette édesanyját, és hogy Máriának mennyire fájt az, amin a fia keresztülmegy.
- És itt döbbentem rá, hogy Jézus értem is meghalt, és az én szenvedéseim milyen apróak az övéhez képest.
Tehát, álljon itt Mel Gibson alkotása, A passió.
Alkotmány II.
Nem felejtettem el az ígéretemet, amint elmúlik a Húsvét, visszatérek erre a témára, mert érdemes.
Addig is az alkotmány szövege itt elolvasható.
"A húsvéti alkotmány"
Nem szeretnék ebből rendszert csinálni, de úgy gondolom, nem lehet emellett elmenni szó nélkül: az Országgyűlés megszavazta Magyarország új alkotmányát. Ez a "dokumentum", nézzük akármilyen szempontból, ezer sebből vérzik (érdekes kérdés, hogy mit keres a Szent Korona egy köztársaság alaptörvényében), de én most csak és kizárólag keresztény szemszögből szeretném "kivesézni". Hogy mégis mi erről a konkrét véleményem, azt egy későbbi blogbejegyzésben szeretném a nyilvánosság elé tárni.
A csodák
Mi is tulajdonképpen a csoda? Természetfeletti, transzcendens esemény bekövetkezése? Emberfeletti képesség kamatoztatása? Vagy valami egészen más dolog? Láttam egyszer egy filmsorozatot, amely a Biblia csodás eseményeit elemezgette: nem számolva természetfeletti képességekkel megtörténhettek-e, bekövetkezhettek-e, és ha igen, akkor milyen módon? Érdekes kérdések ezek, és különösen fontos meglátás az, hogy amennyiben e kérdéseket boncolgatjuk, nem materializáljuk-e már túlságosan is Isten csodás tetteit? Véleményeim szerint nem, ezt meg is próbálom bebizonyítani.
És akkor a szentekről...
Nos egy újabb téma, ahol enyhén szólva nincs teljes egység. A protestánsok ugyanis általában véve ha nem is elutasítják, de a katolikusokhoz képest mérsékeltebb tisztelettel veszik körül e többnyire nagyszerű embereket, és a katolikusokat olykor "bálványimádónak" bélyegzik meg. Az igazság azonban valahol félúton van. Az alábbi fényképen "másfél" "boldog" látható: Boldog Teréz anya és II. János Pál pápa, akit idén május 1-én avatnak boldoggá. Véleményem szerint ők az elmúlt 100 év igazán nagy szentjei.
Szűz Mária tisztelete
A kereszténységen belül Isten után - illetve néha előtt is - Szűz Mária, Jézus anyja irányában nyilvánul meg a legnagyobb tisztelet és megbecsülés. Számtalan alkalommal imádkozunk hozzá, kérve közbenjárását problémáink közepette, az év során több alkalommal ünnepeljük életének különböző pillanatait. Hitünk szerint ő az egyetlen ember, aki egyrészt az áteredő bűntől mentesen született, másrészt ő az egyetlen, aki nem halt meg, élete végén ugyanis a Szűzanya elszenderült és fölvétetett a Mennybe.
A keresztény erkölcstan
Mi is az alapvető elvárás egy keresztény ember életvitelét illetően? Ez egy jó kérdés. Sokan mondják, hogy amennyiben a Tízparancsolat minden egyes mondatát maradéktalanul be akarnák tartani, úgy legalábbis burokban kellene élniük. Felvetődik a kérdés, hogy vajon a Tízparancsolat adja-e meg számunkra az erkölcsi útmutatást, vagy esetleg valami/valaki más? Véleményem szerint utóbbi a helyes válasz: Jézus tanítása (és annak preferenciái) sokkal inkább előbbre való, mint a Tízparancsolat, amelyet Isten nem a keresztényeknek, hanem a zsidóknak nyilatkoztatott ki. Jézus természetesen nem megy szembe a parancsolatokkal, de sok helyen finomítja azt, és a hangsúlyt máshová helyezi: erre az üzenetre érdemes igazán koncentrálnunk.
Diszkrimináció
A diszkrimináció napjaink egyik leggyakrabban emlegetett fogalma, szorosan kapcsolódva az emberi jogok kérdésköréhez. A hátrányos megkülönböztetés vagy negatív diszkrimináció a szociológiában ösztönös vagy tudatos, kirekesztő, megalázó cselekedet (Forrás: Wikipedia). Természetesen ebben a bejegyzésben a negatív diszkriminációval szeretnék foglalkozni. A diszkriminációnak több változata van, elsődlegesen aszerint kategorizálható, hogy mi a kiváltó indoka. Eszerint a teljesség igénye nélkül a következő kategóriák léteznek (Forrás:http://www.policy.hu/flora/meghatarozasok.htm):
- politikai
- faji/etnikai
- nyelvi
- nemi
- vallási
- szexuális orientációból fakadó
- mozgás- és szellemi sérültek irányában megvalósulódiszkrimináció.
A felsorolást természetesen lehetne folytatni, de most nem emberi jogi kiselőadást szeretnék tartani, hanem megvilágítani azt, hogy a keresztény egyházak hogy viszonyulnak az egyes diszkriminációs témakörökhöz. Az alábbi képen az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának kicsinyített mása látható, angol nyelven. Ide kattintva magyarul is elolvasható.
A szentségek - összefoglalásképpen
Természetesen nem tisztem kinyilatkoztatni, hogy akkor mik is a szentségek, és mik nem azok. De véleményem szerint a keresztség, az Úrvacsora/Eucharisztia, a bűnbocsánat és az egyházi rend tekinthetőek szentségnek. Persze ebben a kérdésben nem én döntök.
A továbbiakban a kereszténységet illető releváns kérdésekkel foglalkozom.
Gyerekek IV. - Az abortusz
Az abortusz egy olyan cselekedet, amit egyszerűen nem tudok megérteni. Kivételes esetekben lehet rá magyarázat - erről később -, de alapvetően tulajdonképpen nem sokkal jobb szerintem egy szimpla gyilkosságnál. Ezért is nem értem az egyház álláspontját: miért köti annyira az ebet a karóhoz a fogamzásgátlás tiltását illetően. Inkább óvszer, mintsem abortusz, legalábbis mondom én...
Gyerekek III. - Az örökbefogadás
Véleményem szerint az egyik legnemesebb cselekedet a világon. Ráadásul még "hatékony" is , hiszen közgazdász nyelven szólva - előre is elnézést a bizarr szóhasználatért - az adoptálás kiegyenlíti a gyerekek számának eloszlásából fakadó problémákat. Aki nem tudja, nem akarja vállalni gyermeke felnevelését, az örökbe adhatja, kikerülve az abortuszt. Akinek pedig nem lehet gyermeke, az az örökbefogadás által kikerülheti a mesterséges megtermékenyítés hol fájdalmas, hol etikátlan, hol törvénytelen, hol kockázatos voltát.
